Steinberger Sarolta: az első orvosnő, aki hazai egyetemen végzett

Steinberger Sarolta: az első orvosnő, aki hazai egyetemen végzett

A 19. században még nem volt általános, hogy a nők egyetemen tanulhassanak. Először Angliában és az Amerikai Egyesült Államokban volt erre lehetőség. Az Osztrák-Magyar Monarchiában 1895. december 19-én engedélyezték először, hogy a nők orvosi, gyógyszerész és bölcsészeti pályára léphessenek, és beiratkozhassanak az egyetemre. A többi kar és a műegyetem még egy évtizedig zárva volt előttük.

A lépést Ferenc József tette lehetővé, kivitelezője Dr. Wlassics Gyula, akkori vallás- és közoktatási minisztervolt, aki sokat tett azért, hogy a nők előtt megnyíljon az út a tanulás felé.

Steinberger Sarolta volt az elő nő, aki itthon diplomát szerezhetett az orvosi egyetemet 1900. november 3-án.

Elődje, Hugonnai Vilma még nem élhetett ezzel a lehetőséggel. Külföldön, Zürichben lett szerezte meg az orvosi képesítést, aminek haza elismerése 20 évet váratott magára. Az említett törvény tette lehetővé, hogy vizsgáinak megismétlésével a hazájában elismerjék diplomáját.

Steinberger Sarolta 1875-ben Tiszaújlakon (a mai Ukrajnában) született jómódú kereskedőcsalád hetedik gyermekeként. Az érettségit a Kolozsváron tett, amire magánúton készült. Mindössze húsz éves volt, amikor megnyílt a lehetőség a nők előtt is a tanulásra. Diplomájával kezében nem hagyta abba a tanulás, külföldre ment szülész-nőgyógyászati tanulmányokat folytatni.

1881-ben állami és alapítványi pénzből egy új nőgyógyászati intézet, a későbbi II. Számú Szülészeti Nőgyógyászati klinika kezdte meg működését. Élén a kor leghíresebb magyar nőgyásza, Tauffer Vilmos állt. A köztudatban csak Tauffer-klinika néven ismert rangos intézményben helyezkedett el hazatérése után Steinberger Sarolta.

Amikor 1928-ban megszervezték az Országos Társadalombiztosító Intézetet (OTI), osztályvezetőnek nevezték ki. Itt dolgozott 1944-ig, amikor mint zsidó származású orvost elküldték állásából. Így 69 éves korában visszavonult, 1945 után sem folytatta hivatását. Életének hátralevő részét Pesthidegkúton töltötte, visszavonulva otthonába.

Nem csak orvos volt, hanem feminista is. Tagja volt a Feministák Egyesületének, ahol előadásaival és írásaival a nők egyenjogúságáért küzdött. Az orvosnők történetéből című munkájában így ír a nők tudományos jelentőségéről:

„Ismeretes, hogy Európa országainak egyetemei kisebb- nagyobb küzdelem után egymásután nyitották meg kapuikat a nők számára és ma nincs művelt állam úgy az ó-, mint az újvilágban, hol az orvosnők áldásos működésüket ne gyakorolhatnák az emberiség és a tudomány nagy hasznára.”

1966-ban hunyt el, sírja Budapesten a Kozma utcai zsidó temetőben van.

Kép:
Országos Széchenyi Könyvtár, Digitális Képarchívum

Felhasznált irodalom:
Radnóti Zoltán: A legújabbkori Sára élete – az életet adó
Fekete Sándor: Tauffer Vilmos

Hozzászólások

Hozzászólás

Szakápolás.net
ADMINISTRATOR
Profil

További cikkek

A cookie-k segítenek szolgáltatásaink biztosításában. Szolgáltatásaink igénybe vételével Ön beleegyezik a cookie-k használatába. További információ

The cookie settings on this website are set to "allow cookies" to give you the best browsing experience possible. If you continue to use this website without changing your cookie settings or you click "Accept" below then you are consenting to this.

Close